Néha a legviharosabb szerelmek nem a csendből, hanem a zajból születnek. Egy tekintet a súlyzók között valahol Eger egyik edzőtermében. Egy érintés, ami felülírja a józanságot. Egy csók, ami nem kérdez, csak elvesz.
Ez a történet nem szándékozik példát mutatni. Nem mondja meg, mi helyes és mi helytelen. Nem akar ítélkezni, és nem kér bocsánatot semmiért. Csak elmesél egy utat – vággyal kikövezve, féltékenységgel kísérve, szenvedéllyel átitatva.
Krisztián, Alexis és Laura története nem fekete-fehér. Éppen ettől élő. Egy férfi, aki kettészakad a megszokás és a vágy között. Egy nő, aki új életet akar kezdeni, a régi romjain. És egy másik, aki látszólag mindent megkapott – csak épp azt nem, amitől igazán élne.
Ez nem egy mese. Ez nem moralizálás. Ez egy regény három emberről, akik meg merték élni önmagukat – a fájdalommal, a gyönyörrel, az ellentmondásokkal együtt.
Ha úgy döntesz, velük tartasz, egy dolog biztos: mire az utolsó oldalhoz érsz, másképp nézel majd a szerelemre.